sziasztok, már egy iedje mindenki csendes, gondolom az elmélyülés és a belső harmóniák keresése az oka. Én a templomra-vetítésen gondolkodtam, hogy nyilván jobb lenne, ha lenne valami koncepciója, nem csak kockák jönnének-mennének, a Romy schneider bevágások meg túl kézenfekvőek lennének, ezért elkezdtem utánaolvasni Gödöllőnek. Témábavágó lenne a Hamvay Ferenc - Bossányi Krisztina - Grassalkovich vonal feszegetése, de nem találtam túl sok érdekességet a már ismerteken túl, ha esetleg valakinek van bővebb infója, és megosztaná, az jó lenne. Ugyanakkor találtam korábbi, érdekes történetet Ged úrról. innen:
http://csicsada.freeblog.hu/search/ripka/
A Rákos forrásához Gödöllő földnépe igen érdekes mondát fűzött.
Ott, hol most a Kecskés-Berek van, hajdan vár állott büszke toronynyal. Ged lovag bírta azt az egész környékkel együtt, kivéve Szadát. A népmonda Ged lovagot, kit jobbágyai atyjukként szerettek, fölruházta minden jó tulajdonsággal. Szadavár ura ellenben Isten ostora volt, ki tivornyázott, zsarolta a népet s valóságos réme volt a környékbeli fiatal lányoknak. A hogy útálta a nép ezt, úgy szerette amazt. Szadavár ura ezért halálos ellensége lett Ged lovagnak. Rárontott vitézeire, várát felgyújtotta s elrabolta nyáját. De Ged türelme nagy volt. „Majd megveri az Isten ő helyette”, szokta volt mondani. Ezalatt Szad úr népe egyre fogyott, mert az üldözések elől sokan menekültek Ged oltalmába. De nemcsak népeik gyűlölete és szeretete tette halálos ellenségekké a két várurat, hanem a szerelem is. Élt e környéken, egyszerű kőházban egy szegény nemes ember, kinek gyönyörű lánya volt s ez Ged úrnak adta kezét. Ki volt tűzve már a menyegző napja, s az utat, melyen Ged úr haza akarta vinni szép menyasszonyát, virágokkal hinté be a nép. A szerelmében is halálosan sértett Szad úr azonban eltökélte, hogy a lányt elrabolja. Lóra ültette hát csatlósait s rátört a házra, mely előtt a leány várt dobogó szívvel szerelmesére. A távolból, két ellentétes irányból, porfelleg szállt a légbe. A lány szivén szorongó érzés vett erőt. Tudta, hogy az egyik boldogságának előhirnöke, a másik, az a sötétebb, gyalázatát jelenti. S a gonosznak paripái gyorsabbak voltak; Szad úr hamarább megérkezett. A leány ekkor térdre borulva kérte Istent, hogy mentse meg a gyalázattól; az Ég meghallgatta. A szép leány egy percz alatt rákká változott s hatalmas ollóival a földbe fúrta magát. Azon helyen pedig, hol eltűnt, a földből Forrás vize tűnt elé, a – Rákos. Ekkor már Ged úr is odaérkezett s elkeseredett harcz keletkezett köztük Ged három napi küzdés után visszaverte Szad úrt, ki futtában az ördöghöz folyamodott s ez farkassá változtatta. A gonosz ember ebben az alakjában is folytatta ellenségeskedését. Nemsokára Ged meghallá, hogy egy ordas pusztítja kecskenyáját és senki sem tudja elejteni. De Ged jó lövő volt s leteríté a farkast, melynek képében Szad úrnak elállatiasodott arczára ismertek.
A környék végleg meg volt tehát mente ádáz zsarnokától, s a gedék (kecskék) vigan legelhettek a Cserhát pázsitos lejtőjén. A rákká változott szép leány azonban nem kapta többé vissza régi alakját; jobb dolga volt a hűs vízben, mint az emberek között s Ged úr, mikor haldokolt, meghagyta, hogy őt is a Rákos medrébe temessék. Egyik verzió szerint Ged úrtól, a másik szerint pedig a kecskéktől nyerte aztán Gödöllő nevét, melynek régi hangzása Gedellő volt.
